Hogy történhet meg?

Hogy lehet az, hogy valaki eléri a felnőtt kort, felnőtt életet él, legalábbis látszólag, felelősségteljes életet, s belül mégis csak egy gyerek, aki kizárólag a saját élvezetét, érdekeit tartja szem előtt? Olyan szinten, hogy mégcsak nem is tudatosodik az, hogy más embernek esetleg az övével ellentétes érdekei lehetnek (esetleg). Annyi ilyen van! Sokat látok magam körül, de ez is olyan, hogy valaki inkább, s valaki kevésbé olyan. Na de nemrég találkoztam (:-))egy olyan esettel, ami azért már megdöbbentő! Ebből az emberből teljes mértékben hiányzik az empátia, a mások megértése, mégis nagyon hitelesen megjátssza azt, hogy ő nagyonis mások érdekeit tartja szem előtt. Ezért aztán fel se merül legtöbbekben az, hogy ez az ember egy gyerek – és csakis az. Egy egyszerű jóságos, és néha írtó kegyetlen gyerek. De a gyerekekről tudjuk azt, hogy ők bizonyos szinten túl nem vonhatók felelőssére, még nincsenek felnőttekével egyenértékű képességeik (vagy valami ilyesmi). De ebben az esetben nem is sejtenéd. Megpróbálsz felnőttként kezelni egy gyereket. Hát próbáld meg ezt egy igazi, úgy értem valóban 10-15 éves gyerekkel. Mi történik? Hm, ki fogom próbálni. Szegény fiúk kísérleti alanyok lesznek. Az az egyetlen félelmem, hogy Gergő sokkal jobban megfelel majd az elvárásoknak mint a szóban forgó “felnőtt”. Pl. van benne kontroll, tud uralkodni magán és az érzésein, van benne olyasmi hogy szégyenérzet, sőt, bűntudatra is képes. Ezek nem feltétlenül jó dolgok, de sajnos szükségesek. De hogy ez az ember hogy érte meg a felnőttkort, azt máig se értem.