Aki másnak vermet ás, honnan ássa?

Miért ásnak vermet az emberek másnak? Azt hiszem, legtöbbször azért, mert ők is beleestek. Képzeljük csak el, hogy lehet kívüről vermet ásni? Sehogy. Be kell másznod, lent kell lenned ahhoz, hogy vermet áss.

Aztán ha beleesik az ember, akkor lehet, hogy megunja ott lent, és hirtelen úgy gondolja, jobb, ha más is ott van vele a veremben. Elkezdi nagyobbra ásni a vermet, hogy más is beleessen, hogy ne legyen egyedül – legyenek minél többen. Meg aztán érezze, hogy bár más akaratának engedelmeskedve beleesett, ő is képes arra, hogy mást becsaljon a verembe! És elkezd szorgalmasan, elszántan ásni. Valaki előbb-utóbb tényleg beleesik a verembe, aki a maga során elkezdi ugyanezt a gondolatmenetet. És minél többen vannak a veremben, az első veremásó cselekede annál legitimebbé válik. Ha önző manipulációról szól a verem, lassan százak és százak alkalmazzák, ha hazugságról, egyre többen fognak hazudni, és egy idő után az ember elkezd kételkedni: ha már mindenki benne van, vajon nem jobb az élet ott lenn, a veremben? Kíváncsivá tesz a dolog. És akkor közelebb lépsz, hogy lásd, mi folyik ott. Lehet, hogy megúszod, és nem esel bele. Akkor meggyőződhetsz róla, hogy olyan bűz száll fel onnan, hogy jobb, ha arra sem mész többet. De az is lehet, hogy peched van, és kíváncsiságod ára az, hogy elterülsz a mocsárban, és az behúz.

Ha így történt, egy módon menekülhetsz. Ha nem veszel részt a kollektív veremnagyobbító munkában. Mint minden közösség, az ilyen lázadókat kiközösíti magából. Lehet, hogy bűzösen, de hátha kiköp magából a mocsár.

AHOGY VELEM TETTE.