Konzervatív anarchista
november 15, 2006
Ilyen az ha itt laksz, s itt dolgozol a központban, s a barátaid is kb. Napok óta igyekszem rendszerezni az életem. Bemenni idejében, hazajönni idejében, sétálgatni napközben, kihasználni a kevés napsütést, világosságot, odafigyelni az evésre, alvásra … szóval ezekre a mindennapi dolgokra. Mert olyan kedves összevisszaságban történnek ezek a dolgok mostanában, mert itt a tél, mert jó volna. Szóval megtörtént az elhatározás, az első lépések, még mindig nyűgösen, de valahogy viszem… vinném, teljesíteném.
Csakhát mire jók a barátok? Hogy amikor ők is nyűgösek, s felhívnak, hogy mennének, menj velük. Tegnap egyik, ma a másik. Hogy is mondhatnék nemet? Mikor azért nekem is mehetnékem van, a belső hang azt mondja, menni kell. Hát megyek. Csak egy pohárka üdítőre, amiből aztán bor lesz. És sose bánom meg. Bánja a rendszer, de én nem. Ki mondta, hogy Ő és én ugyanaz vagyunk? Eddig még senki se mondta. Ennyit a rendszerről. Éljen az anarchia az életemben! Mert olyan beszélgetés kerekedik a végére, hogy megér (azaz megspórol) 2 hónapnyi gondolkodást az embernek. Sőt, mindkét embernek!
Amúgy nemrég találtam ki egy gyönyörű kifejezést, lehet gondolkodni, mit is jelent: konzervatív anarchista. Vicces, hogy antagonizmus, és mégis, itt nálunk valahogy mintha létezne.
