Szeretem a teákat. Nem mindig, nem mindegyiket, de föleg a címben felsoroltakat. És szeretem lassan inni a teát. Munka közben, fürdéskor, beszélgetés közben, takarítás közben, tévénézés közben. Elkészítésekor szeretem megadni a módját, de nem annyira, mint az angolok, szerintem ök – az én ízlésemhez mérten – túl erösen isszák. Nekem nem kell egy csészéhez egy egész púpozott teáskanál teafü, a plussz egy kanál ”for the pot”, hanem elég egy lapos kis teáskanálnyi egy nagy csészéhez. Én így szeretem.
Mivel lassan iszom, a tea lassan kihül. Ez nem baj, mert a teát melegen is szeretem, meg hidegen is. Az egyedüli bajom, hogy nem tudom, hogy fordítsam meg a folyamatot. Azaz egyszer legyen hideg, s utána meleg. Ez csak azért fontos, mert a meleg teát cukorral vagy mézzel, de mindenképpen édesen szeretem, a hideg teát pedig mindig csak magára, édesítö nélkül. Ha teszek bele cukrot, a végén, mire kihült, nem esik jól, mert akkor cukor nélkül szeretem. Ha nem teszek bele cukrot – vagy mézet – az elején, akkor az elején nem ízlik, amíg még meleg. Utána finom lesz, de azt nehéz kivárni.
Nehéz ügy, értitek, ugye? Van valakinek valamilyen jó tanácsa a probléma enyhítésére? Megköszönném.
január 15, 2007 at 9:30 pm
Én elhiszem, én is vettem anyumnak HÁROM tasak olyan fincsi-fincsi demmer’s teát, naponta vagy négy-öt bögrével megittam, annyira ízlett. aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy tiszta kiütés vagyok… Na, s mitől? Lehet három tipped. Persze, hogy a teától, ugyanis a pollenre allergiás szervezetemnek nem tetszett, hogy napi négy bögrényi sokkot kap… Így, ha nem is örökre, de egy ideig le kell szoknom róla. Mondjuk, nem ez lett volna a tippem, de… Muszáj volt valakivel megosztanom…
január 16, 2007 at 12:39 am
mi lenne, ha kettéosztanád a teát? felét (vagy egyharmadát) megédesítenéd, és melegen megiszogatnád; a másik felét (vagy kétharmadát) hagynád nyugodtan kihűlni.
január 16, 2007 at 11:08 am
Szia!
Sára be is írta, amit én is tanácsoltam volna. Ez a kettéosztás lehet a megoldás. Lehűteni, aztán újramelegíteni nem lenne jó, mert rontaná a tea zamatát.
Látom Te is nagyon szereted a teákat, csakúgy, mint én. Ha gondolod, látogass el az oldalamra:
http://teazo.freeblog.hu
Üdv! Kozonithy
január 16, 2007 at 1:13 pm
Köszönöm a tanácsot! Igyekszem megfogadni, kipróbálni. Lehet, hogy kialakul valahogy, végülis nem olyan nehéz ügy. De ez érdekes téma, örülök, hogy megírtam, annyi gondolatom van még erről! Kozonithy, csak belenéztem az oldaladba, és rájöttem, ezt komolyabban meg kell néznem, nagyon szimpi, első látásra! Köszönöm, köszönöm.
január 17, 2007 at 5:12 pm
úúú, ez nagyon tetszett!
a megoldás nyilván az volna, hogy kisebb mennyiségeket készíts, ezt mégsem ajánlom, én ugyanis nagy csuporból szeretem inni a teát. Lehetne például, kettesben, egy csuporból teázni, és akkor hamarabb elfogyna a meleg, mézes tea, és azalatt éppen elkészülne a natúr, hideg tea. hm?
a dilemma egyébként hasonlít egy másik, kevésbé nemes itallal kapcsolatos problémára, avagy miért melegszik ihatatlanra az utolsó két ujjnyi sör, ezt tudvalevőleg meg is oldotta a kicsi sör találmánya.
január 17, 2007 at 6:09 pm
Nahát, Tigriskoma, az ötlet teszik, már csak az kell, hogy megtaláljam azt az embert aki ugyanazokat a teákat szereti inni, és ugyanakkor, amikor én. És jöhet az egytálból… teázás. Hmmmm….
A sörre viszont valóban megvan a megoldás, és nem (csak) az, amit írtál: a következő sörbe öntjük mindig az utolsó két ujjnyit – már ha pohárból, ill. korsóból iszod, s nem üvegből. Talán ezért nehéz leállni vele?? Na de ez már nem az én műfajom, én a sörrel simán le tudok állni a második üveg felénél. Ami akkorra már meleg, persze. De nem baj, mert annál már nemcsak a tea, de még az Unicum is jobb:)