Ábá bloggolni akar

hogy nekem tetszik Bukarest. Nagyon. Nehezen hiszik az emberek, akinek említeni merem, kevés kivétellel, vagy az őszinteségemben, vagy az épelméjűségemben kételkedik. Életemben sok nagyon kedves pillanat, óra kötődik ahhoz, hogy egy idegen városban egyedül sétálok. Lehetőleg este. Volt ilyen sok helyen: Velencében, Budapesten, Portóban,Brassóban, Tallinban, Lisszabonban, Ljiubljanaban, Triesztben, Váradon… s még biztos máshol is, de talán ezek a legemlékezetesebbek számomra… meg Szófia is talán… Ezek a városok egy helyen lakoznak bennem. Van nekik egy kis helyük. És ma ez a hely megmozdult, és végleg beengedte Bukarestet is. Jó a hangulata, szép a kivilágítása, és mivel nagyon értek ahhoz, hogy ami nem tetszik, azt ne lássam meg, ezért valóban jól éreztem amgam. Reggel autóval mentem dolgozni, mert abban reménykedtem, hogy este eljutok végre az Enescu Fesztivál egyik koncertjére. Délután lemondtam a tervről, sejtettem, hogy nem jön már össze, elhúzódik a munka, fáradt leszek. Aztán lejött az irodába az Enescut szervező néni, hogy még van két jegye estére, elkísér a koncertig, ha elviszem, mert ott lakik a közelben. Sőt, ha csak később, akkor szünetben is be lehet menni. Na ennek megörültem, újabb erővel és motivációval hamar mindent befejeztem, és usgyi. A koncert jó közepes volt, Debussy, a párizsi filharmónikusokkal. Kicsit jobbra számítottam, de ennek ellenére nagyon-nagyon jólesett. Utána meg sétáltam, kajáltam egyet a Victoriei-en, és ez nagyon-nagyon jó volt. Még egy váratlan sikerélmény zárta a napot: nem tudtam pontosan, hol vagyok, biztos voltam benne, hogy eltévedek hazafele, mert még térkép sem volt nálam - eddig még térképpel is el-el néztem az útvonalat…. Most elindultam vaktában és az intuícióm nagyon jól működött, azt hiszem, a lehető legrövidebb úton értem haza. Talán meg kéne szabadulnom a térképektől?

Hogy mi tetszik Bukarestben? Hogy él. Igazi lüktetése van és nincs benne semmi mesterkéltség. Sznobság… na az sok van, de valahogy nem mesterkélten sznobok, akik azok., Komolyan gondolják. Ugyanezt nem mondhatnám el pl. Budapestről. Ott a nem sznobok is mesterkéltnek tűntek. Na jó, persze szeretem én Budapestet is, nem akarok rosszat mondani róla. Szeretem például azért, mert szép. Bukarest nem szép. De Bukarestnek hangulata van. Befordulsz egy utcasarkon és megdöbbensz, mert mindig valami váratlannal találkozol. Valami teljesen mással, mint ami az előző utcában volt. Közhely az, hogy az ellentétek városa, de ez a közhely valóban a lényege ennek a városnak. Nemcsak a puccos és lerobbant házak váltakozása miatt. Azért is, de csomó más miatt is . Valahogy minden sarok egy más életérzésről is árulkodik, másképp hat. Ha hagyom, hogy elkapjon, magával ragad, és hihetetlenül változatos. Tetszik.